-Nem hiszem el. Csakis én lehetek ilyen szerencsétlen. Tegnap ott álltam vele szemtől-szemben, minden rendben volt. Ma leordította a fejem. Tegnap az álmom valósult meg. Ma szertefoszlott. Tegnap a világ legboldogabb fanja voltam. Ma a legszomorúbb. -eközben elővette fényképezőgépét, és megkereste közös képüket, majd így folytatta. - Tegnap Te voltál minden. Ma már Te vagy az elérhetetlen... -letette a fényképezőgépet, majd ledőlt az ágyra, s könnyes szemmel folytatta.
-De én voltam a bolond. Amikor ott álltál előttem, akkor kellett volna visszaadnom azt a kis cetlit. Sosem gondoltam volna, hogy egy kis papírdarab okozhat nekem ekkora fájdalmat. Most már bánhatom. Utálsz. N...i...n...cs... mit.... t...e...n...n...i...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszi, hogy komizol! Várlak legközelebb is! :) Puszi :)