Másnap Justin elég korán kelt, mert már 7-re a stadionban kellett lenniük. A próbák már javában folytak, amikor Justin telefonja megcsörrent.
-Halló? -szólt bele.
-Szia Justin. Melissa vagyok.
-Melissa? Hát Te meg honnan tudtad meg a számom?
-Nagyon sajnálom. -kezdte Mel. -Tegnap éjszaka megtaláltuk a telefonszámod is, és muszáj volt, hogy felhívjalak. Nem bírtam ki, hogy ne halljam a hangod. A tegnap történtek nagyon mély nyomot hagytak bennem.
-Öööö.. -hallattszott a kagylóból.
-Tessék? -kíváncsiskodott Mel.
-Nem tudom elhinni, hogy elloptátok a számom. Azt hittem, tegnap voltam annyira jó fej, hogy nem fogtok nekem hazudni, és pláne nem meglopni. Nagyot csalódtam bennetek. Nem vagytok igazi belieberek. -kelt ki magából Justin.
-De Justin... Kérlek... Nem adjuk oda senkinek... Kérlek... Ne légy ránk dühös... -állt a sírás határán.
-Nem érdekel! Egy igazi belieber nem lopja meg kedvencét. Legjobb lesz, ha azonnal kitörlitek, mert ha egy ismeretlen is fel fog hívni, én nem tudom, mit csinálok. -ordibált tovább.
-Rendben... Sajnálom... -hangzott a rövid válasz Meltől, majd letette.
-Hát ezt nem hiszem el! Ekkora pofátlanságot. -dühöngött Justin.
-Justin! Justin! Mi történt? -kérdezte aggódóan Pattie.
-Semmi!... Semmi érdemleges.
-A semmiért nem üvölt így az ember. Justin kérlek ne nézz hülyének! Tegnap a meki után voltál olyan hallgatag, ma meg ez. Kérlek, mondd el, mi bánt? -kérlelte anyukája.
-Na jó! Gyere elmondom. -válaszolt egykedvűen Juss.
Arrébb mentek pár lépést, majd így kezdte Justin.
-A kettőnek semmi köze egymáshoz. Tegnap azért voltam olyan semmilyen a kocsiban, mert megláttam a mekiben egy lányt. A szeme... a szája... a kisugárzára... ahwww... -olvadozott. -Sosem láttam még nála csodálatosabb lányt. Ma viszont ez az örjöngés azért volt, mert...
*Eközben Melissáéknál.*...
