-Szia Rékus. -szólt ki a kocsiból Loli. -Gyere szállj be. Fontos dolgunk van ma.
-Szia. Örülök, hogy újra látlak. Hová megyünk? -kíváncsiskodott Boo Boo.
-Ma elmegyünk a stylistomhoz, és kiválasztjuk a ruhákat a videokliphez. Tudod, általában nem így szoktuk, de ez a klip nagyon különleges lesz, így sokkal nagyobb előkészületet igényel. -magyarázta.
-Értem, és kb hány darab rucim lesz? -mondta kicsit játékosan Rékus.
-Tizenkettő. Mire megtaláljuk mindegyik jelenethez a megfelelő ruhát, addigra beesteledik.
Rékus kérdőn néz rá.
-Szó szerint beesteledig. -erősítette meg Loli.
-Hát jó. Azt hiszem élvezni fogom. -mosolyodott el Rékus.
Megérkeztek Loli stylistjához. Rékus sorra próbálgatta a szebbnél szebb ruhákat. Délután kettőre már megtaláltak négy tökéletes rucit. Elmentek ebédelni, majd ebéd után még nyolc ruha kiválasztása várt rájuk. Este hétre már mindegyik ruha tökéletes. Loliék hazafelé tartanak, de amikor Rékus hazaért, egy dobozt talált az ajtajuk előtt. Felvitte a szobájába. Egy kis üzenet volt a tetején: "Ezt vedd fel, kérlek. Nyolcra érted jövök. Justin" Kinyitotta a dobozt és a valaha látott leggyönyörűbb ruhát pillantotta meg. Azonnal fel is próbálta. Tökéletesen állt rajta. Szépen kisminkelte magát, majd várta a nyolc órát. Csengettek az ajtón. Rékus izgatottan szaladt le a gyönyörű ruhájában. Ajtót nyit. Egy végtelenül elegáns emberrel találja magát szembe. Mindkettejük szava eláll, amikor meglátják egymást. Pár pillanat múlva Justin töri meg a csendet.
-Káprázatos vagy. Mehetünk?
-Köszönöm. Te is jól festesz. Persze.
Felszállnak a hintóra. A part felé tartanak...
Ebben a blogban egy fikciót olvashattok Justin Bieber főszereplésével! Ha tetszik, kövesd, vagy oszd meg! Jó olvasást! :) A szerző
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: justin bieber justinfangirl szerelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: justin bieber justinfangirl szerelem. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. augusztus 21., vasárnap
2011. július 16., szombat
10. rész: Maradj az én Boo Boom
Sziasztok! 5 komi, és jön a folytatás!
Nyílt az ajtó, és egy barna hajú szépség szállt ki. Gyönyörű volt, de nem volt kicsípve. Egyszerű forrónaci, egy sima felső, mindehhez egy fehér papucs. Egyszerű, mégis gyönyörű.
-Szia Boo Boo. Loli vagyok. -nyomott arcára két puszit. -Szállj be, kérlek. Elmegyünk Justinhoz.
Boo Boo nem szólt, csak bólintott egy picit, majd beszálltak.
-Szóval, mi az igazi neved? Mert gondolom nem Boo Boo. Bár nekem ez a név is nagyon tetszik. Tudtad, hogy Jazmyn így szokta szólítani Justint, amikor akar tőle valamit? Nagyon édes. -mesélte Loli.
-Igen, tudtam. Azért is mondtam. Amúgy az igazi nevem Rékus. -válaszolta kicsit lazábban.
-Nagyon örülök Rékus. Justin igazán jól döntött. Most gondolom kíváncsi lennél, ki is vagyok én. Tudod, amikor Stratfordba költöztünk, senki nem barátkozott velem. Kivéve Justint. Ő volt az, aki meg akart ismerni, és az évek alatt nagyon szoros barátságot kötöttünk. Gyakorlatilag elválaszthatatlanok vagyunk egymástól. -mondta oldalra pillantva, az utat kémlelve.
-Értem, de mi az, hogy jól dön...
-Meg is érkeztünk. -vágott szavába Loli. -Már nagyon vár minket, siessünk!
Kiszálltak. Rékus nem tudta leszűrni, hol vannak, mivel csak egy ösvényt látott. Még sosem járt itt ezelőtt. Loli megragadta kezét, és elindultak az ösvényen. Pár percig sétáltak, majd hirtelen elfogyott az ösvény.
-Azt hiszem, most már nincs rám szükség. Csak menj nyugottan tovább. -szólt Loli, s a másik pillanatban már el is tűnt.
Rékus izgatotottan ugyan, de nyugodtan elindult, ezúttal már egydül. Már sötét volt, nem látott sok mindent, csak halvány fényeket a távolban, s vízcsobogást hallott. Ahogy közeledett, a fények egyre erősödtek. A talaj nagyon finom homok volt. Végre megérkezett. Egy asztalt látott pár gyertyával, virággal, és két terítékkel. Elmosolyodott, s szeme kicsit könnybe lábadt. Ekkor gitározást hallott. Igen, ez az ő hangja, de nem az ő dala. Oldalra pillantott, s meglátta Justint, amint egy kis sziklán ülve gitározott, s énekelt. Justin lassan felállt, majd szépen, lassú léptekkel közeledett Rékus felé. Odaért. A dal vége lett. Letette gitárját.
-Szia. -szólt Justin, miközben óvatosan megfogta Rékus kezét.
-Szia. -pillantot kezére, mely már Justin óvó kezei között pihent.
-Örülök, hogy eljöttél. Kérlek, foglalj helyet. -mutatott Justin az egyik helyre.
-Köszönöm.
Elengedték egymást, majd helyet foglaltak.
-Szeretném, ha tudnád az igazi nevem. -kezdte Rékus.
-Nem szükséges. -szólt teljes nyugodtsággal Justin. -Maradj az én Boo Boom.
Rékus elmosolyodott.
-Azért szerettem volna veled találkozni, mert szeretnék kérdezni tőled valamit. Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de úgy érzem, mintha ezer éve ismernélek. Ezért szeretném tudni, hogy...
-Igen? -állt meg lélegzete egy pillanatra.
-Hogy lenne e kedved...
Nyílt az ajtó, és egy barna hajú szépség szállt ki. Gyönyörű volt, de nem volt kicsípve. Egyszerű forrónaci, egy sima felső, mindehhez egy fehér papucs. Egyszerű, mégis gyönyörű.
-Szia Boo Boo. Loli vagyok. -nyomott arcára két puszit. -Szállj be, kérlek. Elmegyünk Justinhoz.
Boo Boo nem szólt, csak bólintott egy picit, majd beszálltak.
-Szóval, mi az igazi neved? Mert gondolom nem Boo Boo. Bár nekem ez a név is nagyon tetszik. Tudtad, hogy Jazmyn így szokta szólítani Justint, amikor akar tőle valamit? Nagyon édes. -mesélte Loli.
-Igen, tudtam. Azért is mondtam. Amúgy az igazi nevem Rékus. -válaszolta kicsit lazábban.
-Nagyon örülök Rékus. Justin igazán jól döntött. Most gondolom kíváncsi lennél, ki is vagyok én. Tudod, amikor Stratfordba költöztünk, senki nem barátkozott velem. Kivéve Justint. Ő volt az, aki meg akart ismerni, és az évek alatt nagyon szoros barátságot kötöttünk. Gyakorlatilag elválaszthatatlanok vagyunk egymástól. -mondta oldalra pillantva, az utat kémlelve.
-Értem, de mi az, hogy jól dön...
-Meg is érkeztünk. -vágott szavába Loli. -Már nagyon vár minket, siessünk!
Kiszálltak. Rékus nem tudta leszűrni, hol vannak, mivel csak egy ösvényt látott. Még sosem járt itt ezelőtt. Loli megragadta kezét, és elindultak az ösvényen. Pár percig sétáltak, majd hirtelen elfogyott az ösvény.
-Azt hiszem, most már nincs rám szükség. Csak menj nyugottan tovább. -szólt Loli, s a másik pillanatban már el is tűnt.
Rékus izgatotottan ugyan, de nyugodtan elindult, ezúttal már egydül. Már sötét volt, nem látott sok mindent, csak halvány fényeket a távolban, s vízcsobogást hallott. Ahogy közeledett, a fények egyre erősödtek. A talaj nagyon finom homok volt. Végre megérkezett. Egy asztalt látott pár gyertyával, virággal, és két terítékkel. Elmosolyodott, s szeme kicsit könnybe lábadt. Ekkor gitározást hallott. Igen, ez az ő hangja, de nem az ő dala. Oldalra pillantott, s meglátta Justint, amint egy kis sziklán ülve gitározott, s énekelt. Justin lassan felállt, majd szépen, lassú léptekkel közeledett Rékus felé. Odaért. A dal vége lett. Letette gitárját.
-Szia. -szólt Justin, miközben óvatosan megfogta Rékus kezét.
-Szia. -pillantot kezére, mely már Justin óvó kezei között pihent.
-Örülök, hogy eljöttél. Kérlek, foglalj helyet. -mutatott Justin az egyik helyre.
-Köszönöm.
Elengedték egymást, majd helyet foglaltak.
-Szeretném, ha tudnád az igazi nevem. -kezdte Rékus.
-Nem szükséges. -szólt teljes nyugodtsággal Justin. -Maradj az én Boo Boom.
Rékus elmosolyodott.
-Azért szerettem volna veled találkozni, mert szeretnék kérdezni tőled valamit. Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de úgy érzem, mintha ezer éve ismernélek. Ezért szeretném tudni, hogy...
-Igen? -állt meg lélegzete egy pillanatra.
-Hogy lenne e kedved...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)