10. rész: Maradj az én Boo Boom

Sziasztok! 5 komi, és jön a folytatás!

Nyílt az ajtó, és egy barna hajú szépség szállt ki. Gyönyörű volt, de nem volt kicsípve. Egyszerű forrónaci, egy sima felső, mindehhez egy fehér papucs. Egyszerű, mégis gyönyörű.
-Szia Boo Boo. Loli vagyok. -nyomott arcára két puszit. -Szállj be, kérlek. Elmegyünk Justinhoz.
Boo Boo nem szólt, csak bólintott egy picit, majd beszálltak.
-Szóval, mi az igazi neved? Mert gondolom nem Boo Boo. Bár nekem ez a név is nagyon tetszik. Tudtad, hogy Jazmyn így szokta szólítani Justint, amikor akar tőle valamit? Nagyon édes. -mesélte Loli.
-Igen, tudtam. Azért is mondtam. Amúgy az igazi nevem Rékus. -válaszolta kicsit lazábban.
-Nagyon örülök Rékus. Justin igazán jól döntött. Most gondolom kíváncsi lennél, ki is vagyok én. Tudod, amikor Stratfordba költöztünk, senki nem barátkozott velem. Kivéve Justint. Ő volt az, aki meg akart ismerni, és az évek alatt nagyon szoros barátságot kötöttünk. Gyakorlatilag elválaszthatatlanok vagyunk egymástól. -mondta oldalra pillantva, az utat kémlelve.
-Értem, de mi az, hogy jól dön...
-Meg is érkeztünk. -vágott szavába Loli. -Már nagyon vár minket, siessünk!
Kiszálltak. Rékus nem tudta leszűrni, hol vannak, mivel csak egy ösvényt látott. Még sosem járt itt ezelőtt. Loli megragadta kezét, és elindultak az ösvényen. Pár percig sétáltak, majd hirtelen elfogyott az ösvény.
-Azt hiszem, most már nincs rám szükség. Csak menj nyugottan tovább. -szólt Loli, s a másik pillanatban már el is tűnt.
Rékus izgatotottan ugyan, de nyugodtan elindult, ezúttal már egydül. Már sötét volt, nem látott sok mindent, csak halvány fényeket a távolban, s vízcsobogást hallott. Ahogy közeledett, a fények egyre erősödtek. A talaj nagyon finom homok volt. Végre megérkezett. Egy asztalt látott pár gyertyával, virággal, és két terítékkel. Elmosolyodott, s szeme kicsit könnybe lábadt. Ekkor gitározást hallott. Igen, ez az ő hangja, de nem az ő dala. Oldalra pillantott, s meglátta Justint, amint egy kis sziklán ülve gitározott, s énekelt. Justin lassan felállt, majd szépen, lassú léptekkel közeledett Rékus felé. Odaért. A dal vége lett. Letette gitárját.
-Szia. -szólt Justin, miközben óvatosan megfogta Rékus kezét.
-Szia. -pillantot kezére, mely már Justin óvó kezei között pihent.
-Örülök, hogy eljöttél. Kérlek, foglalj helyet. -mutatott Justin az egyik helyre.
-Köszönöm.
Elengedték egymást, majd helyet foglaltak.
-Szeretném, ha tudnád az igazi nevem. -kezdte Rékus.
-Nem szükséges. -szólt teljes nyugodtsággal Justin. -Maradj az én Boo Boom.
Rékus elmosolyodott.
-Azért szerettem volna veled találkozni, mert szeretnék kérdezni tőled valamit. Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de úgy érzem, mintha ezer éve ismernélek. Ezért szeretném tudni, hogy...
-Igen? -állt meg lélegzete egy pillanatra.
-Hogy lenne e kedved...